Nem könnyű :) . De ha nem kezdek bele, sohasem tudom megmutatni, az út szépségeit, ahol, amerre jártam, járok, és járni fogok. Pedig tudom, hogy sok embernek van szüksége bátorító szóra. Talán csak tavaly, még nem volt itt az ideje, hogy meséljek, írjak. Talán nekem is sok mindent kellett megtanulnom, sokat kellett csillapodnom, csak áramlani a nagy örömfelhőkben, és nem sodródni, örvényleni. Talán így szélsőségek nélkül tudom átadni majd a megélt élmények sokaságát. :)
No lám csak! Elkezdeni volt nehéz, most viszont már megindultak a gondolatok.................
MINDENKINEK AZT KÍVÁNOM, HOGY LÁSSA MEG A SZÜRKE, ROHANÓ HÉTKÖZNAPOKBAN A SZÉPSÉGET, NE SZALADJON EL MELLETTÜK, ÉS A NAP VÉGÉN, MINDIG SZÁMOLJA ÖSSZE MENNYI SZÉPSÉGET, MENNYI JÓT LÁTOTT ÉS MONDJON ÉRTE HÁLÁT. HA ÍGY ZÁRUL A NAP, AKKOR NEM KESERŰSÉGEKKEL , NEGATÍV, SZOMORÚ GONDOLATOKKAL HAJTJUK LE FEJÜNKET, NEM A NAPI BOSSZANTÓ HELYZETEKBŐL FAKADÓ HARAG, DÜH, AMIT MAGUNKKAL VISZÜNK, HANEM A SZÉP KÉPEK.
Most mindenki méltán kérdezi: Jóóóóóóóóóóóóóóó! De hogyan jusson eszembe a sok gondok közepette, hogy mi szépet láttam én ma??? - Hát én a hálakövek történetét hívtam segítségül.
Néhány mondatban le is írom, és ha nem pontos a történetem, - mert én is csak hallottam, és nem olvastam -, akkor a hitű rajongóktól elnézést kérek. Úgy vélem, hogy a mondanivalója a lényeg mindenki számára.
A HÁLAKÖVEK TÖRTÉNETE (megtörtént történet, hallás után)
Egy férfi igen nehéz sorssal küszködött. Mindennapjai keserűséggel teliek voltak. Nem fogadták el mássága miatt, kollégái a munkahelyén számtalanszor megalázták, kigúnyolták, kinevették. A felsőbb vezetők tudásán aluli munkákkal bízták meg, nem értékelték képességeit.
A férfinek volt egy barátja, aki pap volt. Ővele osztotta meg mindig nehézségeit. Ezeket rendszerint levélben írta le és küldte el részére. A levelek panaszosak voltak minden esetben. A pap számtalan vigasztaló választ küldött, de a panaszos hangvételű levelek sorra érkeztek, és nem változott semmi. Egyszer a pap megelégelte, hogy csak a panaszokat hallja, és visszaküldte a férfinek az összeg levelet, és néhány sort is írt hozzá, valamint egy darabka követ tett még a kis csomagba.
A férfi először nem értette, miért kapja vissza a leveleket, de barátja levelét olvasva szembesült a legnagyobb problémával.
Így szólt a pap levele: Kedves Barátom! Kérlek olvassad át újra, amiket írtál. Soraid csupa panaszokból állnak, nincs bennük egyetlen jó dolog sem. Vigasztaló szavaimra nem is figyeltél, csak a keserűség vezéreli mindennapjaidat. Nem látod meg, a mindennapok apró örömeit, szépségeit. Csak a rossz dolgokra figyelsz, és ezáltal csak azokat vonzod be az életedbe. Én most arra kérlek, halld meg szavaimat. Küldök neked egy egy követ. Ez egy hálakő. Kérlek vidd magaddal, tartsad a zsebedben, és amikor valami szépet látsz, hallasz, valami jó történik veled, akkor érintsed meg a követ. Este, amikor nyugovóra térsz, újra vedd kezedbe a követ, és idézzed fel a jó dolgokat a kő segítségével, és adj hálát az égnek, hogy mennyi szép történt veled. Meglátod, hamarosan meg fog változni az életed pozitív irányba.
A férfi megfogadta barátja tanácsát, és belátta, hogy tényleg minden levele panaszos és rossz élményekkel teli volt. A követ ezentúl magával vitte, és figyelt nagyon milyen szépet és jót láthat, hallhat. Meglátta, hogy nyílnak a virágok, hogy kölyök macskák bohócosan játszadoznak egymással, hallotta a vidám nevetéseket, a madarak csicsergését, és napról napra többet és többet vett észre az élet szépségeiből. Már nemcsak a rosszat vonzotta, sőt inkább többnyire a jót. Élete hamarosan jó irányba fordult. Azok a kollégák aki gúnyt űztek belőle, kiléptek, vagy más osztályokra kerültek. Főnökei fontos munkákkal bízták meg, ahol megmutathatta tehetségét. És új barátai is lettek. Mindezt leírta levélben pap barátjának, és megköszönte a segítséget.
De a történet nem ér itt véget: A férfinek minden álma az volt, hogy önkéntes munkát végezhessen Afrikában, segíthessen a rászorulókon. Álmát megvalósítva el is jutott oda, ahol találkozott egy ott jómódunak tekinthető emberrel. Ennek az embernek volt munkája, otthona, és tizenegy gyermeke, akiket tudott etetni, ruházni, iskolába járatni. Legnagyobb szomorúságára, legkisebb lánya nagyon beteg volt, és csak egy több százezer dolláros műtét menthette volna meg az életét. Ezt az összeget viszont nem tudta előteremteni, és minden nap azzal a tudattal élt, hogy kislánya halálra van ítélve.
A férfi, hogy bátorítsa a szomorú embert, elmesélte saját történetét, és az embernek adta a követ, mondván, hogy ő már a kő nélkül is minden nap hálás a sok jóért. Az ember megfogadta a jó tanácsot, és elváltak útjaik. Hazafelé menet az ember szebbnél szebb köveket látott, és nagy ötlete támadt. Fiaival visszament, és összegyűjtötték az út menti köveket, és leírták a hálakő történetét egy lapra, majd mint turista ajándékot árulni kezdték. A köveknek és a történetnek nagy sikere volt. A ember és családja meggazdagodtak belőle, és ki tudták fizetni a beteg kislány műtétét, aki szépen lassan meggyógyult.
Hát így terjedt szájról-szájra a történet a világban. :) - Most pedig eljutott hozzád is :)....... Próbáld kis, és ha beválik add tovább kérlek, mert ezzel is a pozitív gondolkodást sokszorozhatjuk a világban. És a sok jó ránk is és a világra is ráfér!
Szép, apró örömökkel teli napot kívánok mindenkinek!
Szeretettel Edina
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése